Talán ismered a találós kérdést:
– Hogyan együnk meg egy elefántot?
– ?
– Falatonként.

Ezt az “aranyigazságot” a hosszabb írásokkal – például regénnyel – kapcsolatban is remekül lehet alkalmazni.

Valamikor, évekkel ezelőtt még azt hittem, hogy egy regény megírása egyetlen hosszas, fáradságos folyamat. Nos, igen is, meg nem is. Sok időt és energiát igényel, de ragyogóan fel lehet bontani olyan részfeladatokra, amelyek nem rettentenek el nagyságuknál fogva.

Első regényem megírásának ezek a lépései:

Tervezés: amikor sokat gondolkodtam a cselekményen, szereplőkön, környezeten, időzítésen, és meg rengeteg mindenen. Nagy vonalakban kialakult a fejemben a történet. Jegyzeteket készítettem, mivel, ahogy anyukám mondta: “Olyan vagy mint a kis elefánt, lassan tanulsz, és könnyen felejtesz!”

Cselekményvázlat és szereplők kidolgozása: ez magáért beszél. A cselekményt nem írtam le teljes részletességgel, de a szereplők jellemét kidolgoztam, ugyanis a ezek kéz a kézben járnak. A karakterek jelleme formálja a cselekményt, és tervezhetsz bármilyen izgalmas akciót vagy érdekes fordulatot, ha a szereplők nem akarják megtenni, megette a fene. (Erről lesz még külön bejegyzés.)

Anyaggyűjtés, kutatás: helyszínek leírása, a karakterek által használt tárgyak leírása, netán újak tervezése, elméleti alapok kutatása (a könyvben használt teóriák alátámasztására), és a többi.

Az első kézirat megírása: minél hamarabb, lendülettel, nem baj, ha nem tökéletes.

Én épp ezen vagyok túl, és jön az:

Első szerkesztés: a logikai hibák kijavítása (ha vannak), hiányzó jelenetek megírása, más hiányzó elemek pótlása, felesleges dolgok törlése.

Második szerkesztés: az egész regény javítása bekezdésről bekezdésre, fogalmazás finomítása. A legtöbb író nem áll meg a második szerkesztésnél, hanem újra és újra átolvassa, csiszolja a történetet, párbeszédeket, leírásokat. Csak arra kell vigyázni, hogy végtelen ciklusba ne kerüljünk, mert akkor soha nem látjuk publikálva szemünk fényét.

Kiadó keresése, publikálás. Na, ez külön is megér egy misét!

Ezeknek a “falatoknak” a megrágása egyenként is hónapokig tarthat, attól függően mennyire vagyunk hatékonyak, de így lebontva már belátható részcélokat állíthatunk fel. Ha időmenedzser típus vagy, tovább oszthatod rész-rész feladatokra, van aki így tudja magából kihozni a legtöbbet. Nálam működtek ezek a lépések, legalábbis azok amelyeket eddig megtettem, és jó reménységem van afelől, hogy meg tudom enni a teljes elefántot.

A fentiek rövidebb írásokra, cikkekre, novellákra is alkalmazhatóak, belátás szerint, értelemszerűen rövidebbek lesznek a szakaszok.

Most már te is hozzáláthatsz a saját elefántodnak, jó étvágyat munkát!

Foto: Brooklyn Museum