Nemrég olvastam Stephen King könyvét az írásról. Be kell vallanom ez az első amit tőle olvastam. Nem szeretem a horrort. Utálok félni, elég ijesztő dolog van a való világban is, miért kínoznám magam még horror történetekkel is? (Egyébként is, már gyerekkoromban sem hittem a rémmesékben, mindig az járt az eszembena  filmeket nézve, hogyan csinálhatták azokat a trükköket.)

Ez a könyve más. Arról ír hogyan vonzotta mindig is az írás, anekdotázik gyerek- és fiatalkoráról, és ír balesetéről is, amely majdnem tragédiába torkollot. A könyv nagyobb része magáról az írásról szól. Cselekményről, karakterekről, írástechnikai dolgokról.

Több ponton is elgondolkodtatott – már ezek miatt is megérte megvenni a könyvet. Van egy rész ami a kézirat szerkesztéséről szól, és van egy mondat, amibe kapaszkodom regényem szerkesztésekor. Valahogy így szól:

Nincs olyan rossz kézirat, amin némi szerkesztéssel ne lehetne segíteni.

Ebbe kapaszkodom, mert az első fejezetet teljesen át kellett írnom. Egy tapasztalt író tanácsára kinyomtattam, hogy úgy tudjam elolvasni, mint egy kész könyvet. Most ezt a példányt szerkesztem. Jelenleg így néz ki:

Remélem igaza van Stephen Kingnek, és sikerül izgalmasabb első fejezetet kreálnom!