Címkék
A napokban bukkantam rá Elmore Leonard 10 szabályára. (Leonard írta például a Szóljatok a köpcösnek vagy a 3:10 to Yuma alapjául szolgáló történeteket, vén róka a szakmában.)
Íme a szabályok:
1. Sose kezdj könyvet időjárással
2. Kerüld az előszókat
3. Sose használj más szót, mint a “mondta” a dialógusokhoz
4. Sose használj melléknevet a “mondta” módosítására
5. Tartsd ellenőrzés alatt a felkiáltójelet
6. Sose használd a “hirtelen” vagy az “elszabadult a pokol” kifejezéseket
7. Takarékoskodj a dialektussal, tájszólással
8. Kerüld a karakterek részletes leírását
9. Ne menj bele a helyek és dolgok részletes leírásába
10. Próbáld kihagyni azokat a részeket, amelyeken az olvasók átugranak
Hmmm. Megszívlelendőek, nem is tennék hozzá semmit. Ti melyiket nem tartjátok be?
meszarostortenetek.com 
Hello!
Nem is tudom. Párral kapcsolatban vannak kétségeim. Pl.
– nem unná az olvasó, ha karakterek mondatainak végén csak azt olvasná, hogy mondta? Van erre ezer másik kifejezés, pont a napokban gyűjtöttem belőlük.
– ha nem részletezzük a karaktereket, helyeket, akkor nem is tuják igazán megismerni, nem tudják, mit miért tesznek. Persze az mellékes, hogy hány szál haja van, meg hány anyajegy van a hátán, de a belső tulajdonságok szerintem fontosak.
– Mi a baj a HIRTELEN szóval?
Most csak ennyi jutott eszembe…
Üdv, Moira
Ha jól sejtem, a tanácsok mögött az van, hogy:
– pl. az helyett, hogy “mondta idegesen” inkább olyat használjunk, hogy “mondta, miközben remegő kézzel markolta meg a korlátot”. Most olvastam egy könyvet, ami tele volt a mondtához ragasztott szavakkal, amatőrnek tűnt. Azt hiszem a túlzott használat miatt.
– szerintem Leonard arra gondol, hogy ne írjuk le minden egyes szereplő külsejét részletesen, mint például: milyen színű szeme volt, hogyan hordta a haját, milyen alakja volt az arcának, magas vagy alacsony, sovány vagy kövér. Inkább a cselekménybe szőjünk bele utalásokat (pl “- Szia haver, rég láttalak! Látom jól tart az asszony – mondta Iván, és megpaskolta barátja gömbölyödő pocakját.)
– a “hirtelen” és “elszabadult a pokol” kifejezéseket annyiszor használták már, hogy maguk is klisék lettek, szerintem ez a baj velük.
Nem gondolom, hogy mindenáron ragaszkodni kell ezekhez a pontokhoz (pl. egy hurrikános történetnél fontos lehet, hogy milyen idő van, és ezzel is kezdődhet a könyv), de segítenek elkerülni azokat a hibákat, amelyek miatt az olvasó negatív véleményt alkothat.
Köszönöm szépen a hozzászólást, így már sokkal átláthatóbb. 🙂