Egyszer azt olvastam, hogy minden történet, amit eddig írtak, és amit ezután írni fognak, az emberről szól. Vagyis az EMBER-ről. Még azok is, amelyeknek állatok vagy idegen lények a szereplői. Mert ezek is emberi értékekről, szerelemről, barátságról, gyűlöletről, jóról és rosszról beszélnek.

A cselekmény mozgatórugója az ember, az érző és reagáló ember. A nagy kérdés mindig az: mit csinál a szereplő ebben a bizonyos helyzetben? Milyen reakciót váltanak ki belőle az események? Milyen érzések vezérlik? Hogyan reagál a veszélyre: félve elbújik, vagy dacosan kiáll küzdeni? A történet teljesen más fordulatot vesz mindkét esetben.

Vegyük például Sherk meséjét. Shrek utálja, ha zavarják a mocsarában, ezért elmegy a királyhoz, hogy tüntesse el az oda száműzött mesehősöket. A király nem valami vitéz alkat, azért mással akarja megszereztetni leendő feleségét. Egyben számító típus is, ezért amikor látja, hogy Shrek elbánik a lovagokkal, rögtön saját céljaira karja felhasználni az erejét. A cselekedeteik jellemükből fakadnak.

Ezt az alapelvet tartottam szem előtt, amikor elkészítettem a vázlatát a novellának, amit most írok. Az alapötlet már forgott a fejemben egy ideje, tudtam, hogy honnan indul a sztori, mi lesz a vége, és nagyjából hogyan jutnak el odáig a szereplők. Szóval volt egy koncepcióm. Felírtam az induló helyzetet, aztán alá a főszereplő reakcióját,  más színnel hogy elkülönüljön a  cselekménytől. Aztán a következő cselekménypontot, ami az indítékból következik, aztán azt, amit erre reagál a karakter, és így tovább. Ha Shrek történetére akarnám alkalmazni, valahogy így nézne ki (kék a cselekmény, zöld az ok amiért azt teszik amit tesznek):

Sherk boldogan él a mocsárban,
a király haragszik a mese szereplőkre, ezért
száműzi őket a mocsárba,
Shrek nyugalmát zavarják a mesefigurák, ezért
elmegy a királyhoz, követelve, hogy távolítsa el őket,
a lovagok ellenségnek tartják az ogrékat, ezért
megtámadják rögtön amint meglátják,
Sherk erősebb náluk, ezért
alaposan helybenhagyja őket,

és így tovább …

A kulcsszó itt az “ezért”. A cselekmény pontjai logikusan következnek a szereplők jelleméből, illetve abból ahogyan adott helyzetben reagálnak. Ha ez megvalósul, a leghihetetlenebb történetet is elhisszük.

Persze kell még néhány dolog a jó novellához, de enélkül az alap nélkül könnyen összeomlik.

Fotó: Civertan