Az utóbbi időben rászoktam a hangoskönyvekre, mégpedig angol nyelvűekre. A múltkor (van már több hónapja is) beregisztráltam az audible.com-ra, két hétig ingyen próbálhattam ki, ami gyakorlatilag egy ingyen letöltést jelentett. Annyira megtetszett, hagytam, hogy átváltson fizetős fiókra. Havi 14 dollárért kapok egy kreditet, ami könyvek letöltésére használhatok fel. Általában olyanokat választok, amelyek amellett, hogy érdekelnek, drágábbak lennének, ha nem kreditért, hanem pénzért venném meg őket. Van egy-két könyv, amelyik két kreditbe kerül, de azok szuper hosszúak, érthető, ha drágábbak.

Főleg sci-fit és krimiket hallgatok, mai íróktól. (Kedvencem Michael Connelly.) Néha letöltök egy-egy különlegesebb példányt, ilyen a The House of Silk című Sherlock Holmes történet Anthony Horowitztól.

Az egyik dolog, ami miatt tetszett, hogy kiválóan visszaadta a korabeli hangulatot. Elgondolkodtam, hogy milyen eszközöket használt ehhez Horowitz – és most itt átmegyek egy kicsit író naplóba:

• Régies beszédstílus. Mivel a történetet Dr Watson mondja el időskorában visszaemlékezve, nem csak a párbeszédek korhűek, hanem maga az elbeszélés is az akkori idők stílusában történik. Nagy kedvelője vagyok az ízes angol kiejtésnek, és nagyon élveztem Sir Derek Jacobi felolvasását.
• Korabeli eszközök használata. Ez magától értetődőnek tűnhet, de rengeteg kutatómunkát igényel, hogy csakis olyan tárgyak szerepeljenek a regényben, amelyek valóban léteztek. Egy később feltalált eszköz teljesen elronthatja az illúziót. Azon kívül lelemény kell a használati tárgyak alkalmazásához is. Például igazi üldözés is szerepel a könyvben – konflissal!
• Az akkori problémák beleszövése. Például társadalmi problémát jelentettek a koldulásból megélő gyerekek, akiket a bűnözők gátlástalanul kihasználtak. Vagy ott van például a kábítószer. Az ópiumot terjesztő kábítószer-barlangoknak határozott összecsengése van a jelennel (az az érzése az embernek, hogy semmi sem változott azóta), mégis teljesen másként néztek rá az emberek, másképp kezelte a társadalom.

Horowitz jól eltalálta ezeket, nem lehetett kis munka.

A másik dolog, amit nagyra értékeltem, hogy igazi Sherlock Holmes történetet élvezhettem. Nem az amerikai típusú, szuperhős Holmesról szólt, aki bunyózással tölti szabad idejét, és aki a szuper-gonosz és szuper-okos,  magát soha meg nem mutató ellenséggel veszi fel a harcot. (Igen, itt a filmre gondolok.) A Selyem Háza megdolgoztatja Holmes leleményét és nyomozói szakértelmét, sziporkázó ötletességének is teret enged, anélkül, hogy szuperment csinálna belőle.

A karakterek élethűek, jól kidolgozottak. Természetesen a fő hangsúly Holmes különc természetén van, de Watson is életre kel mesélés közben, és emberibb, mint amerikai alteregója. A mellékszereplők a szükséges mértékig vannak kidolgozva, de cseppet sem laposak.

Fordulat is van, ahogy egy Holmes történethez illik. Aki sok krimit olvas, az több eseményt is ki tud következtetni előre, az író mégis meg tud lepni.

Ez volt az első könyv, amit Anthony Horowitztól olvastam, de felkeltette az érdeklődésemet, valószínűleg olvasok még tőle.