Azt mondják, az emberek nyolcvan százaléka szeretne írni legalább egy könyvet az élete során. A legtöbbjük sosem jut el odáig, hogy nekiüljön. Egy másik része talán elkezdi, dolgozik rajta, de sosem fejezi be. Vannak, akik megírják, de a könyv ott marad a fiók mélyén örökre.

Azoknak, akik ennél komolyabban veszik az írást, a figyelmébe ajánlom Henry Miller hét parancsolatát:

1. Egy történeten dolgozz, amíg kész nincs.

Ez nekem szól. Hajlamos vagyok elkezdeni egy történetet, és mielőtt kész, másikba fogni. Több rövid történetem durva kézirata is készen van, finomítani, csiszolni, szerkeszteni kellene őket.

2. Ne kezdj bele másik könyvbe. Felejsd el a könyvet, amit meg akarsz írni. Csak arra gondolj, amelyiket éppen írod.

Nem mindenkinek ez az elve. Van, aki megírja az első kéziratot, és pihenni hagyja hetekre, néha hónapokra, mielőtt a szerkesztésbe / újraírásba fog. Ez alatt nyilván egy másik írás projekten dolgozik.

3. Ne légy ideges, dolgozz nyugodtan, örömmel, kitartóan, bármi is van a kezed alatt.

Az ember néha elkenődik, ha nem úgy sikerül a novella, ahogy az elején elképzelte. Semmi vész, a szó olyan állatfaj, amit törölni és újraírni lehet. Fontosnak, hogy örömmel írjon az ember. Ha nem okoz örömet, a színvonal látja kárát, és felmerül a kérdés: minek törni magadat, ha nem leled benne örömedet? Kitartás – na, ezt nekem is tanulnom kellene! Néha hajlamos vagyok a kisebb ellenállású pont felé hajolni, és hagyni az egészet a fenébe. Pedig lehet, hogy csak még egy kis erőkifejtés kellene a sikerhez.

4. Egy program szerint dolgozz, ne a hangulatod szerint. Eltérhetsz a programtól, amikor úgy érzed, de térj vissza hozzá a következő napon. Koncentrálj, egy területre figyelj.

Ez megint nekem szól. Kipróbáltam, hogy egy hónapig minden nap írtam 500 szót. Minő meglepő, haladtam is az írnivalóval. Amikor csak a kedven szerint ültem le írni, sokkal silányabb lett az eredmény. Számtalanszor előfordult, hogy fáradt voltam, vagy egyszerűen csak nem éreztem kedvet az íráshoz, és inkább megnéztem egy filmet. Aztán el kellett gondolkodnom, hogy mi is a célom igazából. (Na de az egy más téma, ami önmagában is megér egy bejegyzést.)

5. Amikor nem tudsz alkotni, akkor is tudsz dolgozni valamin.

Igaz. Kipróbáltam. Érdekes, hogy ha akkor is elkezdek írni, amikor nem érzek hozzá affinitást, rövid időn belül megjön a kedvem. Amikor úgy érzi az ember, hogy nem jön a múzsa, dolgozni kell valami olyanon, ami nem igényel hatalmas ihletet. A múzsa kíváncsi természetű, az ember mellé ül, hogy vajon mit csinál, aztán nem tudja megállni, sugdosni kezd a fülébe.

6. Betonozz be minden nap egy keveset, inkább, mint hogy új tápanyagot adj hozzá!

Bevallom, ez nem igazán tiszta. Ha van ötleted, légy szi írd meg kommentben!

7. Írj elsőnek és mindig! Minden csak ezután jön.

Úgy gondolom ez arról szól, hogy bizonyos dolgok elé kell helyezni az írást. Például a tévézés, kocsmázás, vagy egyéb haszontalan időtöltés elé, mindenki helyettesítse be a saját időrablóját. Nyilván, ha nem írásból él az ember, akkor a család és a munka lesz az első.

De érthetjük szó szerint is: reggel az legyen az első dolgod, hogy írsz! Van, aki inkább felkel hamarabb, hogy legyen ideje írni.

Miller alapelvei arrafelé terelik az embert, hogy fontosnak tartsa, előtérbe helyezze az írást, és eredményeket érjen el.