Azok számára, akik még nem látták a trónok harca harmadik sorozatának kilencedik részét: spoiler következik.

Az epizód végén megjelent a HBO emblémája, én pedig csak ültem, és a képernyőt bámultam. Mi a fene történt? Van úgy, hogy csalódottan kelek fel egy film után, mert nem volt érdekes, túl sok volt az erőszak, gyenge volt a cselekmény, rossz volt a színészi játék, stb. Azonban idejére sem emlékszem, amikor utoljára ennyire megdöbbentem.

Az történt ugyanis, hogy a menyegző csúcspontjaként lemészárolták Robb Starkot, a feleségét, az anyját, és összes emberét. Először nem hittem a szememnek. Vártam, hogy berontanak az emberei, és megmentik, a gonosz, öreg Lord Freynek pedig ellátják a baját. Hiába vártam. Mr Martin történeteiben sosem jobb lesz a helyzet, hanem rosszabb. Elvileg nem is lenne ezzel gond, hiszen a cselekményt előbbre viszi, ha egyre nagyobb akadályok vannak a főszereplő előtt, illetve egyre nagyobb bajba keveredik. Viszont mi van, ha az író kinyírja a főszereplőt?

Itt most jöhetne egy eszmefuttatás, hogy ki is a főszereplője a Trónok harcának, illetve, hány főszereplője van igazából. Legyen elég annyi, hogy a szememben Robb Stark volt az egyik kulcsfigura. Volt benne tartás, értékeket képviselt. Erős vezető volt, csatákat nyert. Szerette a családját. Bosszút akart állni apja megöléséért. A szerelmet választotta a hatalomért való nősülés helyett. Olyan karakter volt, akivel együtt lehetett érezni, és drukkolni neki.

Mindezek után kivel érezzek együtt? Ki az a szereplő, akinek drukkolni tudok? Daenerys Targaryen, akit csak egyetlen dolog vezérel: a bosszú? Aki kegyetlenül feldúl városokat, mert ellenkeznek a céljaival? Joffrey Baratheon? Ugyan! Ő egy őrült tinédzser, aki örömét leli mások kínzásában. Cersei Lannister, akinek saját testvérétől született gyereke, és minden piszkos eszközt megragad, hogy saját és fia hatalmát megőrizze? John Snow, aki úgy forgatja a köpönyegét, és áll át a másik oldalra, ahogy érdeke kívánja? Tyrion Lannister? Igen, talán még ő az, akiben a legtöbb tartás van, bár ahhoz nem elég, hogy saját sorsát a kezébe vegye. Eddig egyedül Ned Stark volt elég erős, hogy főszereplő lehessen. Az első sorozatban lefejezték. Ezt akkor még merész írói húzásnak tartottam, ami igazán mozgásba hozza az eseményeket. Ma már sajnálom, hogy nincs egy karakán fickó az egész sorozatban.

Szóval, a kérdés még mindig fennáll: ki lehet nyírni a főszereplőt büntetlenül? Én elbizonytalanodtam, hogy nézzem-e tovább a sorozatot. Eleinte érdekesnek találtam, ahogy az erőviszonyok alakulnak, ahogy az intrika működik a felszín alatt, ahogy az indulatok mozgatják a szálakat. Azonban egyre inkább csak értelmetlen öldöklésnek látom az egészet.

Egy másik kérdés is felvetődött bennem: fantasy-e igazából a Trónok harca? Igen, vannak benne sárkányok, de semmi szerepük sincs. Igen, van benne sötét szellemalak, de semmit sem csinált eddig azon kívül, hogy megszületett. Igen, vannak benne jégzombik, eddig három alkalommal meg is jelentek, de a harmadik sorozat végére sem lehet tudni, hogyan keletkeztek, és mi a céljuk. Olyan az egész, mintha elhúznák az orrunk előtt a mézesmadzagot, de nem engednek belenyalni a mézesbödönbe. A szél neve Patrick Rothfusstól igazi fantasy. Ugyanúgy, mint a The Way of Kings Brandon Sandersontól. Miért nem lehet a Trónok harcát több fantasy elemmel fűszerezni?

Szerintem valami félrement ezzel a történettel. Kíváncsi lennék, hogy csak én vagyok-e így ezzel.