Nem csak bestsellereket olvasok, hanem időnként magánkiadású könyveket is. Megér egy külön posztot, hogy jó-e a magánkiadású könyvek minősége, de ebbe most nem megyek bele, mert már írtam róla. Inkább egy írói eszközről lesz szó, aminek a túlzott használatába botlottam a könyvben, amit legutóbb olvastam.

Apropó, ha szeretsz angolul olvasni, akkor csatlakozz a Goodreads-hez! Írók rendszeresen keresnek olvasókat, akik értékelést írnának a könyvükről. Általában rendelkezésre bocsátanak egy ingyen példányt, és őszinte véleményt várnak.

Szóval, amiről most írni szeretnék, az a hiányos mondat, mint írói eszköz. Amikor az iskolában kihagytam az alanyt vagy az állítmányt, az irodalomtanárnő vastag piros hiányjellel jutalmazta. Szerencsére ma már nem kell megmutatnom neki, amit írok, ezért szabadon garázdálkodhatom. Illetve mégsem.

A hiányos mondat nagyon hatásos lehet, főleg párbeszédekben. Az élő beszédet idézi, mivel a mindennapi életben sem tökéletes nyelvtani szerkesztésű mondatokkal beszélünk.

– Egy sört?
– Hideg?
– Naná!

A leírásoknál is helye van.

Az ősz úgy jött, mint egy nagyanyó, halványan mosolygó napsütéssel és vörösesbarna levéltakaróval. Mint minden évben.

Használható akció érzékeltetésére is.

A nő megmarkolta a pisztolyt, célzott, és lőtt. Bang. Bang. A sikátor falai visszaverték a hangot. A futó alak háta ívbe feszült, a férfi orral előre esett, aztán nem mozdult. A nő lassan, remegő kézzel eresztette le a fegyvert. Vége. Nincs tovább.

A hiányos mondat része lehet a saját írói hangnak, ha kialakítunk egy ránk jellemző használati módot. Azonban jobb, ha nem esünk túlzásokba. Ha többet használjuk, mint kellene, kizökkenthetjük az olvasót, ami elvesz az élményből. Az említett könyvben szinte minden oldalon volt egy-kettő, ráadásul nem olyan, mint a fenti példákban. Úgy tűnt, hogy egyszerűen kihagyta az író az igét. Mondok egy példát: “Egy figyelmeztető szirénázás, és az átjáró bezáródott.” Értem én, nyilvánvaló, hogy a figyelmeztető szirénázás hallatszott, de az egész mondat sikít az igéért. Akármilyen jó is egy sztori, ha tele van ilyan mondatokkal, az ember önkéntelenül is felhördül.

Van még egy dolog, amire ügyelni kell: ne szorítsuk sarokba magunkat kétértelműséggel. Angolul olvastam ezt a bizonyos könyvet, és az angolban eltérőek a vessző alkalmazására vonatkozó szabályok. Teljesen elfogadható lett volna, ha azt írja a szerző, vessző nélkül: “A warning siren sounded and the porthole closed.” Sajnos a “sounded” hiányzott: “A warning siren and the porthole closed.” Én pedig ott álltam kétségek között, hogy vajon mind a kettő, a sziréna és az átjáró is bezáródott-e. Ha igen, akkor a sziréna hogyan csinálta? Persze most túlzok, de a példa jól érzékelteti, hogyan zökken ki az olvasó a ritmusból egy nyelvtanilag kétes mondat esetén.

Te hogyan használod a hiányos mondatokat?