Aki írogat, gyakran vakarja a fejét, amikor információ-adagolásról van szó. Mennyit áruljak el, hogy érdekes legyen a sztori, de ne lehessen előre tudni, mi történik? Mit írjak le a szereplő hátteréről és előéletéről, mennyi a kevés, mennyi a sok? Hogyan szőjem bele a történetbe, hogy ne legyen unalmas vagy elcsépelt? Írók sok mindennel próbálkoznak – időnként meghökkentő eszközökkel is -, csak hogy eredetinek tűnjenek.

Most mondok egy jó kis példát arra, hogyan szőjük bele az információt a történet szövetébe úgy, hogy ne vessen ráncot.

Van egy új kedvenc íróm, Michael J. Sullivan-nek hívják. Véletlenül bukkantam rá, egy akció során, amikor néhány dollárért meg lehetett venni Theft of Swords című könyvét (magyarul Trónbitorlók címen fut, itt a Moly link hozzá). Mindenkinek ajánlom, aki a fantasy-t szereti! Trilógiáról van szó, ami igazából hat részes, csak a legutóbbi kiadásban két-két könyvet egy kötetben jelentettek meg. A Wintertide  (Télvíz idején) elején a két főhős besétál a városba, és mivel régen jártak erre, meg szeretnék tudni, hogyan mennek a dolgok. Fantasy esetén mi az első, ami az ember eszébe jut? Beülnek a fogadóba, és kihallgatják a beszélgetéseket, esetleg találkoznak egy régi ismerősükkel, és kifaggatják. Ha erre nálad is villog a klisé felirat, akkor figyelj!

A Wintertide egy fiatal fiúval indul, aki éppen erszényt lop valakitől, meglehetősen bénán, alig tud meglógni. Szegényes zsákmányán megosztoznak a banda tagjaival, de sokáig nem lesz elég, új áldozat után kell nézniük. Kapóra jön a két idegen, akik láthatóan fáradtan és átfázva lovagolnak be a városba, lerí róluk, hogy nagy szükségük van meleg ételre és szállásra. Úgy döntenek, hogy bevetik az egyik átverő taktikájukat, hogy kifosszák őket. Egyikük segítőkészen felajánlja, hogy elvezeti őket a fogadóba, sőt a lovakra is vigyáz.

A hibát ott követik el, hogy nem tudják: Royce és Hadrian maguk is mestertolvajok, náluk nem jön be a csel. Viszont ahelyett, hogy egyszerűen elhajtanák őket, tudtukra adják, hogy átlátnak rajtuk, és a fiúk nagyon megbánják, ha nem segítenek nekik, ha viszont segítenek, jól járhatnak. Itt jön el az a pont, amikor kikérdezik a fiúkat a városban folyó dolgokról. A helyzet érdekes, egyrészt mert tolvajok akartak átverni tolvajokat, másrészt mert Royce és Hadrian gyerekkorukban maguk is megtapasztalták ezt a fajta életet. A végén kiderül, hogy nem is akartak igazán rosszat a fiúknak, csupán tudták, hogyan kezeljék le őket.

Később a tolvajoknak lesz még szerepük, így ezzel a jelenettel Sullivan két legyet üt egy csapásra: újszerűen oldja meg az információadagolást, és bevezet néhány új szereplőt.

Te milyen eredeti információ-adagolással találkoztál már?