Azt mondják, hogy néha ki kell mozdulni a komfortzónából. Vicces, mert ha olvasásról van szó, akkor az én komfortzónám a sci-fi és a fantasy. Idegen világok, a jövő technológiája, időutazás, különös képességek. Nem igazán nevezhetőek mindennaposnak. Számomra a kimozdulás azokat a könyveket jelenti, amelyek hétköznapi emberek hétköznapi problémáiról szólnak. Nyilván azok is lehetnek ugyanolyan érdekesek, vidámak, tragikusak.

A Színes fátyolt leértékelve vettem hangoskönyv formájában, angolul. A Molyon valaki írta, hogy nehézkes volt olvasni a régies magyar fordítást. Az angollal nem volt ilyen problémám, sőt, érdekes volt hallani a korabeli szófordulatokat.

A furcsa az volt az egészben, hogy élveztem a könyvet. A történet 1920 körül játszódik Angliában, Hong Kongban és Kína egyik távoli tartományában. Kitty-ről, az elkényeztetett lányról szól, akit a szerelmi csalódás, a férjéhez való hűtlenség miatti vívódás és a kolera sújtotta kínai emberek szenvedésének látványa megváltoztat. Az elkényeztetett úri lányból szeretni képes és szeretetre vágyó nővé érik. Annak ellenére, hogy nincsenek benne akciójelenetek, sem időutazás, hanem “csupán” emberi botladozások, mégis vitt magával a történet. Talán Maugham stílusa, talán a húszas évek hangulata, talán az érzelmek hullámzása, talán mind együtt, kellemes élménnyé varázsolták a könyvet.