Ezt a novellát feltettem az írásaim közé, jó szórakozást!
Sürgősségi ellátás
Lehunytam a szemem, és megmasszíroztam az orrnyergemet. Az ingatlanosnak, aki a házat hirdette annak idején igaza volt, a vidéki csend megfizethetetlen. Kivéve, hogy az összes tücsök összefogott Érden egy éjjeli koncertre. A szüntelenül hullámzó zúgásba időnként a bogárlámpa csapdájába került rovarok sercegése vegyült, mintha egy lázadó cintányéros akarta volna szétzilálni a zenekar szimfóniáját. Kinyitottam a szemem, és a kert holdfény megvilágította tujáinak a sziluettjét bámultam egy ideig. Aztán vettem a tabletemet, és a bogárlámpa ufó-kék fényénél böngészni kezdtem a bulvárhíreket. Megszokásból tettem, és ma este sem számítottam semmi fontosra, de fenntartottam a rutint. Muszáj volt, hogy tudjam, mikor jön el az a bizonyos alkalom.
Akárki is ül odafent, ma este rám mosolygott. A Tuti Bulvár Magazinban bukkantam rá a hírre, szerencsére még mielőtt elhánytam volna magam a vastagon csillogó, émelyítő hamisságtól.
Csendes Alexandra, a Távolkeleti Múzeum kurátora holnap este nyitja meg a “Keleti fegyverek szava” című kiállítást.
Csendes Alexandra, mi? Inkább Alattomos Domina.
A mobilom után nyúltam. Elindítottam az appot, ami titkosított minden kommunikációt, aztán hívtam a korábban kapott számot. Az első csengetésre felvették.
– Igen?
– Holnap este hétkor, Távolkeleti Múzeum.
Minden további nélkül letette. Nem is számítottam másra.
A kerti asztalon még ott állt félig teli boros poharam, belekortyoltam, és a bikavért ízlelgetve egy lepkét figyeltem, amint ide-oda repdes a bogárlámpa körül, míg végül nekirepül a rácsnak, apró szikra kíséretében sercen egyet, aztán lehullik az asztalra.