A jó párbeszéd egyik titka, hogy jól megkülönböztethető hangja legyen a karaktereknek, még a narráció hiányában is. Ezt gyakoroltam, így született az alábbi egyperces. Döntsétek el, sikerült-e a gyakorlat!

– Jó napot kívánok! A brigádvezetőt keresem.
– Kezitcsókolom, hát az most nincs itt, elment meszet venni.
– Kivel beszélhetnék helyette?
– Én lennék a rangidős. Valami probléma van?
– Igen. Azaz nem … illetve nekem van egy problémám, amiben kellene egy kis segítség.
– Mi vóna az?
– Felújítás volt nálunk, és szerintem valami nincs rendben a csempézéssel. A férjem vette át a munkát, de ő professzor az egyetemen, a kvantumfizika elvonja a figyelmét a napi dolgokról.
– Hát, má’ megbocsásson, de én se igen tudék figyelni a napi dógokra, ha ilyenek járnának a fejembe’.
– A lényeg, hogy kellene valaki, aki megnézi szakértő szemmel. Meg akarom reklamálni, de nem mehetek úgy oda, hogy hát, valami nem jó, de nem is tudom pontosan miért.
– Való igaz, könnyen elhajtsák kiskegyedet, ha nem mondja meg a konkrétot. Na, menjünk, nézzük meg! Gazsi, felugrok megnézni a szakmunkát, addig keverjed ki a maltert. Mutassa az utat, kisnaccsád!
– Itt lakunk az elsőn, tessék csak utánam jönni … Itt is volnánk, jöjjön be. A fürdőszoba balra a második ajtó …. Na, látja?
– Látom, látom. Hát, megmondva a tutit, én a fődhöz vágnám a sapkámat oszt jó’ megtaposnám, ha ilyen munkát adnék ki a kezem közű’.
– Ugye? Gondoltam én, hogy nincs ez rendben.
– Má’ megbocsásson, de ez olyan, mint az ökörhugyozás. Én részegen fél szemmel is egyenesebb csempét rakok. Nem is beszé’ve a csaprúl, belefolyik egyáltalán a víz a kádba?
– Hát nem mind, én is észrevettem, hogy túlságosan közel van a széléhez.
– Ki vót az a szakbarbár, aki ezt elkövette?
– A férjem kerített valakit az egyetemen, azt mondta, olcsón megcsinálja.
– Hát akkor jó’ rúgják seggbe! Ismerni tetszik a mondást, olcsó húsnak híg a leve.
– Már én is látom, hogy hiba volt a férjemre bízni.
– Remélem a kantúmokhoz vagy mikhez jobban ért!
– Esetleg lehetne arról szó, hogy kijavítsák?
– Megkérdezhetem a főnököt, hogy mikorra tudja beosztani, de annyit mondhatok, két hónapra be vagyunk táblázva. De máshol se jobb a helyzet, nekem elhiheti.
– Két hónap! Addig hogyan fürdünk? Most hol találok mestert? Ezt nem hiszem el!
– Na jó’ van, ne tessék pityeregni, majd csak jóra fordul!
– … esetleg nem tudná bevállalni maszekban? Megfizetem! Csak valaki tegye rendbe ezt az elfuserált fürdőszobát!
– Hát, éppenséggel ki tudnék szorítani egy kis időt esténként meg a hétvégén.
– Tényleg meg tudná tenni? Nagyon hálás lennék. Persze csak ha a felesége nem bánja, ha a hétvégén dolgozik.
– Nem hiszem. Meglépett egy hónapja azzal a kutyaütő Pistával, hogy a rosseb enné meg!
– Óh, sajnálom!
– Ne tegye! Jobb is, legalább nem kell hallgatnom az állandó sopánkodását. Na de most nem ez a fontos. Maradjunk abba’, hogy este benézek, oszt felmérem mennyi anyag kell. De előre mondom, hogy nem lesz a legolcsóbb mulatság, le kell verni ezt a szart, má’ bocsánat, aztán megsimítani a vakolatot, átrakni a csapot…
– Mindegy, csak jó legyen. Ha szépen megcsinálja, talán valami prémiumot is felajánlhatok.
– Télleg? Oszt mi lenne az?
– Mit szólna természetbeni fizetéshez?
– Hát …
– Maga stramm, erős embernek látszik. Ha kész lesz a fürdőszoba, esetleg segíthetne kipróbálni, aztán meglátnánk onnan hová jutunk.
– Megegyeztünk kisnaccsád! Ha jobban belegondolok, kivehetek egy fél napot, oszt rögtön hozzáláthatok.