Novella: Játssz velem!

Címkék

, , , , , ,

Ezt a novellát feltettem az írásaim közé, jó szórakozást!

Játssz velem!

– Bántál már meg valamit igazán?

Tesst váratlanul éri a kérdés. Felém fordítja a fejét, lehúzza az orrára a napszemüvegét, és szalmakalapja karimája alól a “már megint mi jár a fejedben?” tekintetével néz rám. Tess bőrére ráncokat varrtak az évtizedek, panaszkodik a térdeire, na meg a derekára, de még mindig a vesémbe lát.

Kortyolok a sörömből. Úgyis mindjárt kiizzadom a nyári hőségben, de a pillanatnyi hűs érzés jólesik. Lengedezik ugyan egy enyhe szellő, de a homokból áradó forróság langyossá melegíti. Kinézek a tengerre, ahol egy fehér kirándulóhajó lassan eltűnik a horizont mögött.

– Kinek nincs valami megbánnivalója? – Tess visszatolja a szemüvegét, és visszatér az olvasnivalójához. Ismer már, előbb-utóbb kibököm, mi jár a fejemben.

Évről évre nagyobb a zsivaj itt a parton, lassan alig lehet nyugodt helyet találni. A tenger megnyugtató morajába gyerekek visongása vegyül, miközben vízzel fröcskölik egymást, és a felnőttek kiáltásai, amint fegyelmezni próbálják őket. Tesst nem zavarja, békésen olvassa legújabb romantikus könyvét. Igazából engem sem, mostanában egyre több időt töltök az embereket figyelve és a régi időkön tűnődve.

– Emlékszel hetvennégy nyarára? – kérdezem, a homokszemeket a lábujjaim között pergetve.

– Szalagos magnón hallgattuk az ABBA dalokat, amiket a rádióból vettünk fel. Elhatároztuk, hogy elmegyünk Waterloo-ba, de aztán sosem jutottunk el.

Nem tudom, Tess hogyan csinálja, de olyan részletekre emlékszik, amelyek számomra régen feledésbe merültek: ki volt az elnök, melyik volt a legmenőbb autó vagy a legnépszerűbb tévéműsor. Számomra összefolynak az évek.

Tess rám néz, és érzem a ki nem mondott kérdést a tekintetében. – Hetvennégyben mulasztottam el életem legnagyobb lehetőségét – mondom, és nagyot húzok a sörből.

Olvasd el az egész novellát ingyen és bérmentve:

Mészáros Gyula: Játssz velem! (pdf)