Nem titok, hogy Kindle kedvelő vagyok, de időnként előfordul, hogy igazi papír könyvet olvasok. Most ez azért esett meg, mert júliusban Magyarországon voltunk, és beszereztem néhányat azok közül a könyvek közül, amelyekre már rég fentem a fogamat. És néhány olyat is, amelyekre nem fentem, mégis a polcomon kötöttek ki.

Először gondolkodtam, hogy megvegyem-e a A Jumurdzsák gyűrűjét, végül betettem a kosárba. Nem bántam meg.

Az ismertetőt és kritikát meghagyom az sfportal-nak és az sfmag-nak, inkább benyomásaimat írom le.

Azért tétováztam ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert nem voltam biztos benne, hogy sci-fit veszek. Még ma sem vagyok. Mert azon túl, hogy az alapul szolgáló ötlet időutazás,  nem a scifi dominál a leginkább. Ami nem kimondott hátránya a könyvnek, sőt!  Ha egy időutazásos könyvet vesz a kezébe az ember, akkor arra számít, hogy paradoxonokkal, megváltozott történelemmel, helyrehozhatatlan időtorzulásokkal, és ehhez hasonló őrültségekkel találkozik. A Jumurdzsák gyűrűjében nem ezeken van a hangsúly, az időutazás “csak” a keretet adja a történetnek. Azért, hogy kiteljesedhessen a másik két vonal: a kincskeresés és a történelmi háttér.

Ha szereted azokat a történeteket, amelyekben nyomról-nyomra, információ után kutatva, jeleket keresve és találva fut a szál, akkor ez a könyv neked való. Jonathan Hunt egy régi levélre támaszkodva indul neki a kalandnak, és sorra találja a láncszemeket, amelyek végül a rejtély megoldásához vezetnek. Talán lehetett volna több veszélyhelyzetet teremteni a számára, de azt hiszem csak az akciókedvelő énemnek hiányoznak. Volt néhány momentum, ami gyanúsan fabrikáltnak látszott, például az, hogy Julinak – akivel Hunt spontán megismerkedik –  az apja véletlenül rendőrségi kapcsolatokkal rendelkezik. Végül is nem rontotta le az élményt.

A harmadik vonal, amivel szemben először fenntartásaim voltak, az a történelem beépítése a regénybe. Ritkán olvasok történelmi könyveket, és azt gondoltam, hogy lassítja, laposabbá teszi majd. Tévedtem. Az első néhány fejezet után hozzászoktam, hogy váltakoznak a jelenben és múltban játszódó jelenetek, a könyv felétől pedig kifejezetten élveztem a Gárdonyiról, és a korabeli Egerről szóló részeket. Van egy varázsa a könyvnek, ahogyan elrepít Egerbe, az elképzelt múltba, a történelmi épületek és ereklyék közé, és mesét sző köréjük.

Nagy gonddal lehet csak egyszerre sci-fi, kaland- és történelmi regényt írni, nekem tetszett, ahogyan a Jumurdzsák gyűrűje ötvözte a hármat. Ti olvastátok?