Mindig csodáltam azokat, akik csak úgy elkezdtek írni, és a végére egész történet kerekedett ki. Tudom magamról, hogy én könnyen elkalandoznék a cselekménnyel, eszembe jutna egy jó ötlet, visszamennék átírni az előző részt, megint jönne egy szikra, megint változtatnék rajta. Sose érnék a végére, mindig valami jobbat találnék ki, amit persze bele kell írni. Nekem terveznem kell, ha be akarom fejezni. Ha te az első ötlet után kirázod a kisujjadból a sztorit, akkor ne olvass tovább, inkább menj, írj valami érdekeset!
Számodra, aki maradtál, van egy módszerem amivel a parányi szikrából kész történetet varázsolhatsz. Hallottál már a mindmapping-ről? (Készakarva használom az angol kifejezést, az olyanoktól mint elmetérkép, a falra tudok mászni!) Nem akarok mélyen belemenni az elméletbe, csak minimális ismeretre lesz szükség, amit két perc alatt megértesz. Ha már ismered a módszert, átugorhatod a következő bekezdést.
A lényeg: a mind map egy diagram, amit szavak, ötletek, feladatok, vagy más dolgok megjelenítésére használunk, és amelyeket egy központi ötlethez rendelünk hozzá, és az köré szervezünk. Huh, meglehetősen tankönyvszagú meghatározás, igaz? Pedig nagyon egyszerű dologról van szó. Vegyünk egy üres lapot, a közepére írjuk fel az induló ötletünket. Aztán kezdjünk el gondolkodni, hogy mi kapcsolódik hozzá. Amikor eszünkbe jut valami, írjuk fel a lapra, és kössük össze a központi ötlettel. Ha az alpontokhoz is kapcsolódnak tételek, azokat írjuk az alpont mellé, és kössük össze vele. Persze az al-alponthoz is rendelhetünk továbbiakat, annyi szintet hozhatunk létre, amennyit akarunk, illetve amennyi szükséges az ötletünk kidolgozásához.
Konkrét példán keresztül rögtön érthető lesz. Mondjuk, kipattant a fejünkből egy iszonyú jó regényötlet. Papírlapunk így néz ki (kattintásra megnő):
Az ötletből csak úgy lesz történet, ha vannak szereplők, akik élnek, mozognak, azaz cselekszenek. Kellenek még helyszínleírások, mert karaktereink nem légüres térben teszik a dolgukat, és ugye tárgyakat is használnak. Máris továbbfejlődött a mind map:
Nézzük a karaktereket: kell egy főszereplő, kell egy lány, akit megment, és persze kell egy gonosz akit a végén legyőznek. Leheljünk életet beléjük, és kerüljenek egymással kapcsolatba, legyenek vágyaik, céljaik, kezdjenek cselekedni! A gonosz figura megöl valakit a parkban. A főhős megismerkedik a lánnyal. A gonosz szemet vet a lányra. És így tovább, lassan összeáll a cselekmény. Most fessünk képet szereplőink köré, kellenek helyszínek ahol történetünk fejezetei játszódnak. Ha ez megvan, vegyük sorra milyen tárgyakat használnak. Ott van például a gyilkos pisztoly. A kezdetleges mind map rögtön kinövi magát valami ilyesmivé:
Azt hiszem megértetted a lényeget. Bármit hozzáadhatsz az eddigiekhez, bármit megváltoztathatsz, kitörölheted ami nem tetszik. Egészen odáig fejlesztheted, hogy részletesen kidolgozod valamennyi pontot, és amikor nekiülsz az írásnak, szinte magától jönnek a mondatok. Mert már minden ki van dolgozva.
Próbáld ki, és írd meg kommentben hogyan ment!
Az illusztrációkat a wisemapping.com segítségével készítettem.
meszarostortenetek.com 
Végre! Alig van hasonló témájú oldal, örülök, hogy bővíted a választékot. Kíváncsian várom a folytatást, mert eddig nagyon tetszikkkk…
Mind map-ra. Én elsőként a gondolat térképet hallottam magyarul. Ez tetszik is, jobb, mint a más asszociációkat megengedő elmetérkép. Ha tanultam volna angol nyelvet (én franciául tanultam sokáig), biztosan érzékletes lenne a mind map is. De így sajnos marad az idegenkedés.
A gondolat térkép tényleg jobban hangzik.
Én is tanultam – pontosabban még mindig tanulom – franciát, a munkámhoz szükséges. Szép nyelv, de kutya nehéz!
Tetszik a cikk és még ma kipróbálom.
Sajnos elakadtam az írásban.
Hiába ülök le és nézem a megírt sorokat, nem haladok vele.
Talán ez segít majd, hogy átrendezzem a sorokat.
Az elmetérkép valóban segít, ha azért akadtál el, mert nem tudod mi legyen a következő történés. Akkor a leghatékonyabb, ha a történet elkezdése előtt megcsinálod, így már az indulásnál van egy vázad, amire csak rá kell építeni a sztorit.
Más, ha tudod, hogy mi fog történni, csak egyszerűen nem jönnek a szavak. Ilyenkor hatásos, ha elkezded írni, ami először az eszedbe jut. Nem baj, ha nem tökéletes, később kijavíthatod. Bővebben írtam erről az írói blokkról szóló bejegyzésemben.
Mit írsz, ha nem vagyok indiszkrét?
Ezt a térképet most minden fejezethez el kell készíteni, vagy az egész történetet alakítod ennek a segítségével? Hasznos dolognak találom az oldaladat, inspiráló hatású a számomra.
Az elmetérképet az elején használom, az egész regényre. Kiindulásként úgy is el lehet képzelni, mint egy madártávlatú térképet, amin látszódik a domborzat, a városok és a fő utak, de a részletek nem kivehetőek.
Csak rajtad áll, hogy mennyire “közelítesz”, azaz mennyi részletet adsz hozzá. El lehet jutni egészen odáig, hogy részletes cselekményed legyen, és a szereplők részletesen legyenek kidolgozva, stb. Bár ehhez hasznosabb számítógépet használni, papíron nem valószínű, hogy minden elfér.
(Köszönöm a dicsérő szavakat!)
Nagyon jó ez a fajta megoldás, bár én többnyire azokhoz tartozom, akik csak úgy írnak, írnak és hopp kész a történet. (Volt egy magamhoz képest elég hosszúra sikerült sztorim, ami csak pár oldalas rövidke irománynak készült és lett belőle 35 oldal akcióval és szerelemmel, okkal és okozatokkal, amiket csak a legvégén találtam ki, de minden egyezett.)
Viszont mostanság annyi gondolatom van, hogy képtelen vagyok tartani a tempót, így kénytelen leszek ezt alkalmazni. Persze azelőtt, hogy rátaláltam erre az oldalra, nem is tudtam, hogy ilyen létezik, szóval köszönöm, hogy megismertettél vele ^^
Örülök, hogy segíthettem! 🙂